Google
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmélet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmélet. Összes bejegyzés megjelenítése

2009/10/29

lcyoung

Az lcyoung nevű amerikai hőlgy blogjában érdekes elméleti fejtegetést olvastam, megosztom veletek. (Ha gond van az értéssel, használjátok az oldalt levő fordítót!)

" What's in a name? That which we call a VJ

In an interview with Eduardo Kac, Nam June Paik, Korean-born American artist, considered to be the first video artist, stated that the relationship between art and new technology is as old as art. He considered the Egyptian Pyramids as the combination of high art and high tech. There will always be visionaries in the artistic endeavors incorporating new technology of his or her times. MTV’s approach to image and music is interesting and popularized “visual music” in the entertainment culture. Nam June Paik give credits to artist like Laurie Anderson, a fine artist, performer, musician whose multimedia work has been a catalyst bridging high culture and popular culture. He claimed that the new technology of today can be and will be used artistically in two basic ways: in the fine arts and in the applied arts, and the line is blurred. The VJ community is divided into two basic groups. The artistic VJ, who typically does not call him or herself a VJ, but prefers the term media artist, practicing in the realm of fine arts, and the club VJs who traditionally have played second fiddle to the DJ’s in the club culture. There is a rift emerging between the traditional VJs and the new breed of media artists.

As I read many of the essays from Vague Terrain, an appropriate title, I am intrigued by the theoretical and philosophical discourse surrounding the real-time audiovisual performance. VJ or Veejay is a derivative term from DJ or deejay. The meaning of VJing has changed from individuals hired as TV hosts presenting music videos on MTV of the early eighties to media artists in real-time mixing sounds, visuals, light, audience and space at present. The definitions are as varied as the individual performers themselves. VJing incorporates many more practices than just video mixing; furthermore, wanting to be seen as representing modernity, art and style in the 21st century by the practitioners themselves. In her essay, VJ Theory, Ana Carvalho writes, “The term visual performer, describes practitioners working in live cinema, interactive installations, gallery performances, guerrilla interventions and club performances.” Words like hybridity and crossovers are often associated with the practice. In other words, the performers or practitioners are typically multi-disciplinary, non-conforming and working outside of the box. Looping through cyberspace at times, they see themselves on the cutting edge of mixing art and technology at a time when cultural materials have never been as readily available to the general public as it is now with the help of the almighty Internet, the network of networks. Like any emerging artistic endeavor, media artists’ practice is being defined and challenged at the same time. In his article, Last night a video band killed my DJ, Ryan Stec writes, “Currently, VJs have an exceptional collective knowledge of technology and have developed a clear understanding of how to augment the sonic experience for the audience. What is struggling to be understood is our role within the performance and how we might become the performance itself?”

Why the struggle? Ryan Stec again asks the question, “How does a VJ cultivate this performance side of his or her work? The more important question is whether the VJ, media artist, wants to dominate the live cinema that engages vs. allowing the audience to consume the experience. In the latter case, performance then takes on the “wallpaper” dilemma. Michael Betancourt examines the fine line between wallpaper visualizations vs. performance practice in Wallpaper And/as Art. Context is crucial. When a VJ performance or live cinema is set in a gallery/theater, it engages the audience and is customarily viewed as art. In the club setting, a non-art venue, VJ performances takes a back seat. The audio-visual mix on screen, however artistic it may be, becomes a “wallpaper” visual experience. The audience dominates and consumes the performance. There seems to be a real need on the media artist’s part wanting recognition for their techno skills. No doubt that artistic and technical expertise are required on the VJ or media artist’s part during their unique real-time performance. I suppose aside from creating Cubism, Picasso should also have demanded recognition for his brushwork. The need for many VJs wanting to establish themselves as performance artists because of their ability to maneuver electronic equipments seems superfluous.

Michael Betancourt writes, “Art can be transformed into wall paper, just as wallpaper can be transformed into art.” Although, the club VJ often considered second fiddle to the DJ, is very much like a film director, stays behind the scenes. The focal point of the VJing is the screen as it should be since the goal is to create synaesthesia, where the audience is engrossed in the totality of a sensory experience. Carrie Gates states, “The senses are enveloped and the mind is tantalized into a world being spun into existence on the spot. Perhaps it is this feeling of immediacy and immersion that is so rewarding for performers and audiences alike. Perhaps it is the intense bombardment of the senses that does it. Or perhaps it is the richness of the dialogue between technology, spatial architecture, and human expression that speaks to us so powerfully.”

This brings me to the introduction of VDMX by David Fodel. The software is amazing. The limitless potential of mixing audio and video is absolutely overwhelming. For any artists who might have the slightest inkling of wanting to work in time-based medium, it is like having a magic wand creating amazing humanly impossible special effects. The danger is that sometimes, the results obtained from manipulating software can be so far fetched and detached from reality that I wonder if we are really gaining anything? Just because we have unlimited access to technology, technology does not create artists. Is the latest thing always the best thing? Are we just blindly following fashion trends regardless of our body shapes? By overly depending on electronic devices, we are sacrificing our sensibilities as artists. In 1983, MTV was criticized for feeding its zombie-like viewers with endless doses of sugarcoated mindless garbage. MTV has greatly reduced its overall rotation of music video because of the Internet, the void I believe, has been taken up by a good portion of arbitrary art seen on the net.
In contrast to arbitrarily composed work, I enjoyed viewing professor Phil Solomon’s experimental video mixing gaming software and cinema. He is less concerned with the performance aspect but more interested in engaging the audience to experience his creation as he intends. His observation of the new paradigm, “the world is full of one-liners, superficial and immediate” is thought provoking. How do we balance the ease and the immediacy with which vast interactive materials are at ones fingertip, linking otherwise disconnected cultural data, and to transform and create work that is fluid, interconnected and relative, is hopefully the goal of every artist no matter the medium. "
(REMIX)

2008/08/11

" What is a VJ? "

" I’m sure what the guy meant in this case is that you should be a Visual Jockey, not Video Jockey.

A VJ, in the modern new media context, is not your typical music video presenter anymore.

A VJ is basically a visual artist who projects visuals to accompany music, most of the time in a club setting, to enhance the clubbing experience. Visuals or imagery can help heighten the experience of listening to the music, especially when you ‘hit’ the audience with an awesome visuals at pivotal parts of the song.

Though the VJ-ing culture is garnering a reputation as a culture of its own, it’s been a practice for many visual artists over the past decade or two, especially those who explore video as a medium, and these include video artists, animators, motion graphic designers, etc. And although the roots to VJing is set deep in club culture, active VJs are taking it out of the clubs and exploring VJ-ing as a part of performance, such as for concerts, galleries, theatre, etc. Which is why most big acts in the music world such as Linkin Park, U2, Groove Armada, and even 50 Cent are using VJs to elevate the concert experience.

I can’t actually sum it all up here and i’ve only been VJ-ing for only about a year, so here are a few references that might help:

VJ V2 http://www.vsquaredlabs.com/
D-FUSE http://www.dfuse.com/
United Visual Artists http://www.uva.co.uk/
VJ Central http://www.vjcentral.com/
VJ Kungfu http://www.vjkungfu.tv/

Hope you get some inspiration out of this.

[ Fai ] "
( Odell’s World )

2008/06/05

Kis VJ történelem


Tíz napra fesztiválozni megyek, ezért nem tudom, mennyi időm lesz blogolni, ha lesz is, csak rövideket. Ezért most hosszabb olvasni- és gondolkodni valót adok: Csató Máté - Kitzinger Gábor: VJ című publikációját.

"Csató Máté - Kitzinger Gábor: VJ
Vizuális szakmunkások

A 90-es évek elejére kibontakozik a techno zene és a partykultúra. Megrendezik az ekkor még csak 150 résztvevőt számoló berlini Love Parade-ot, ami azóta milliókat megmozgató rendezvénnyé nőtte ki magát (fő szervezők Dr. Motte, Dj Westbam). A TB303-as groovboxra épülő (a TB303-as tudatmódosító hangzása a bálnák énekének emberi szervezetre gyakorolt hatására, vagy az ausztrál őslakosok didgeridoo hangzására hasonlít) német techno mellett az angol zenei életből is érkeztek hatások. Az egyik legjelentősebb zenei úttörő még a 80-as évek végéről a the Orb formáció (vezetője a zenekar előtt a Front 242 roodija volt, amely a Frontline Assembly mellett az indusztriál techno korai gyöngyszeme volt), mely 1987-es albumával mintegy megalapozta a Live act (élő zenei performance keverők, samplerek és mindenféle elektronikus eszközök általi) előadások későbbi elterjedését.

Van még egy korai brit kreatív csoport, amely megnyitotta az utat más, utánuk következő zenészek számára a modern elektronikus zene felé, ez a Cold Cut zenekar, és a hozzájuk kötődő Ninja Tune kiadó. A Jonathan More és Matt Black által alapított Cold Cut készítette az első samplerrel (hangmintagyűjtővel) előállított számot a világon. Miután producerként és filmzeneíróként is jelentős elismertséget vívtak ki maguknak, megalapították a Ninja Tune lemezkiadót, ahol azóta is a műfaj legismertebb előadóit, DJ-it futtatják (Kid Koala, Q-Bert, Srickly Kev, Amon Tobin és még sokan mások). A 90-es években Strickly Kev-vel és Patrick Carpenter-rel együtt Dj Food néven kiadták a Jazz Brakers sorozatot, s nagyrészben ennek az instrumentális jazz breakbeat sorozatnak köszönhető a triphop létrejötte (triphop zene például az azóta világhírű Massive Attack vagy a Portishead).

A multimédiával kisérletező Hex Media-t (a Hextatic VJ csapat járt nálunk is 2003-ban a Cinetrip meghívásában a Vasúttörténeti parkban) a Ninja Tune-nal egy időben indították, hogy a DJ-k tevékenységét kitágítsák a hallható világon túlra. A Ninja Tune tehát nem csak zenei úttörő, hanem az első audio-vizuális megmozdulások is hozzájuk kötődnek. A világ első igazi VJ-i is a Ninja Tune színeiben tűntek fel, és az első számítógépes szoftvert, amely alkalmas volt valósidejű videokeverésre, szintén ők fejlesztették ki. Kijelenthetjük tehát, hogy a VJ kultúrát a Ninja Tune és azon belül is a Hex Media indította el.

Van egy másik London központú audio-vizuális csapat, melynek a fesztiválokon, party-kon kívül sikerült bejutnia a tömegmédiába is, a Dddictive Tv. Az 1992 ben Graham Daniels és Nick Clarke által alapított formáció sikeresen transzformálta a partyvetítéseket televíziós képernyőre, ezzel sok Vj-nek és vizuális előadónak biztosítottak lehetőséget, hogy a szubkultúrájukon kívüli nagyközönséghez is eljuttathassák munkájukat. Az általuk produkált Transamblent-et a nagy-britanniai Channel 4, a Spaced out-ot a Sci-Fi Channel sugározta. Ezekben az adásokban olyan eléőadók is bemutatkoztak, mint: James Graham, Brian McClave vagy a Visual Cortex. (Graham Daniels többször járt Magyarországon a Cinetrip meghívásában.)

Magyarországra a techno zene és a partykultúra 1993-ban egyik pillanatról a másikra robbant be, amikor Bernáth/y Sándor berlini tartózkodása alatt résztvett az akkor még kibontakozóban lévő Love Parade-on. A következő évben már feltűnik előző zenekara mellett (Matuska Silvester Sound) az általa alapított AMP-AMR (AMP=Astro-Mytho-Porno) is, amely az első Live-act az országban. 1994-95-ben Bernáth Zsiga és Král Szabolcs mellé belép a Lovebarikád (időközben ezen a néven futnak a partyk) vetítős csapatába Koós Árpád is és megalakul a President’s Palace (mindannyian Kisképzős osztálytársak, akkoriban úgy 16-17 évesek lehettek).

Nagy hatással van rájuk a német STUDIO K!7, 3lux2 és X-Mix audiovizuális kiadványok, amelyek az egész világon meghatározzák a partyvetítések látványvilágát (ezek főleg digitálisan előállított 3D animációk voltak). A VHS-en kevert videók mellett diavetítőket, diaporámát, Super8-as vetítőt, hurokvetítőt használtak. 1996-ban van Lovebarikád sátor a Diák Szigeten, amelyre a közönség meglepően nagy érdeklődést mutat. Ezután még egy évig a Fáklya klubban kerültek ezek a partyk megrendezésre. A 97-es szigeten is volt Lovebarikád, de utána a vezetők belefáradtak, és jó időre abba is hagyták. Ebben az időben kezdtek egymás után szerveződni a nagyobb partyk országszerte. Kialakultak az utána még majd egy évtizedig működő nagyobb party helyszínek, mint pl. a Garancsi-tó, Etyeki katlan (szervező Pintér Gábor) és a talán legjelentősebb Frankhegy (szervezője Dork&Kozma), valamint rendszeressé válnak a Tilos Rádió partyk (a Tilos Rádió járult hozzá a legjelentékenyebben az elektronikus zene elterjedéséhez Magyarországon).

Megalakul a Cinetrip (L. Laki László vezetésével), amely azóta is vezető szerepet tölt be a magyar Vj kultúrában.
2000 derekára a személyi számítógépek teljesítménye annyira megnőtt, hogy lehetségessé vált asztali számítógépeken és laptopokon is olyan programok futtatása, melyek képesek voltak a valósidejű videokeverésre. Ilyen program volt a Vjam (a Ninja Tune által kifejlesztett Vj program), az Arkaos, vagy a legelterjedtebb, a Resolume. Emellett sok művész, mint Tasnádi József (Colorstar zenekarral dolgozott együtt) vagy Zen (Szlovákia) saját szoftvert fejlesztett. (Jellemző az élő audiovizuális előadások fókuszba kerülésére, hogy a 2002-es Ars Elektronicára az MIT – Massachusetts Institute of Technology – egy ilyen előadással nevezett). Ezekkel a programokkal már tizedmásodperc pontossággal lehet követni a zenét.

Az interneten már megszámlálhatatlan Vj oldal, fórum, csereoldal található, melyeket megszámlálhatatlan Vj látogat szerte a világon. Az utóbbi években több olyan nagy, nemzetközi fesztivál is megrendezésre került, ahol a hangsúly a vizualitásra helyeződik, ahol a vizuális művészek (a zenészekkel együtt) bemutathatják tudásukat és kicserélhetik tapasztalataikat (ilyen pl.: a strassbourgi Resolution fesztivál Franciaországban, a finnországi Pixelache fesztivál, vagy Magyarországon a Gluglu fesztivál is ilyen szeretett volna lenni 2004-ben).

Magyarországon az első médiaeseményre 2003-ban került sor a Hunnia moziban, az Export kiállítás keretein belül (szervezői: Benkovits Bálint, Kitzinger Gábor, Csató Máté) Jópár médiaművész (Bernáth Zsiga, Nobody, Foton Sheparads, Zombisport, Analóg Indiánok, Csontrakéta, Morc, Transretro, Kiégő Izzók stb.) részvételével megrendezett esemény része volt egy beszélgetés is, melynek témája: ennek a világszerte jelentkező szubkultúrának a magas művészetben való exisztenciális helyzete volt (a beszélgetésben részt vett: Pásztor Erika Katalina, Sugár János, L. Laki László, Szirtes János, Beötty Balázs, a beszélgetést moderálta Benkovits Bálint). 2004-ben L. Laki László ezen az eseményen felbuzdulva szervezte meg a Cinetrip Vj tornát a Millennáris Parkban, melyen 26 nemzetközi előadó indult 3 kategóriában.

Az utóbbi években Magyarországon jelenlevő vizuális csoportok száma – hazánk méretéhez képest – igen magas (mint az Exporton is kiderült), és tevékenységük is igen eltérő. A régóta jelenlevő csapatok (pl. Medence csoport) és az egészen újak is (pl. Eltévedt Fénycsóvák) megférnek egymás mellett. Ez abból is következik, hogy előadásmódjuk, technikai módszereik, és az általuk vetített filmek, diák (stb.) sokban különböznek egymástól. Például a Medence csoport (Vj Somito Sun, Vj Anton, Vj Gerilla) VHS, DVD konzerv anyaga jól keverhető a Trans Retro (most Monkey Presso néven futó) loop központú (rövid számítógépes film, flash animációk) anyagával. Vagy a felület szempontjából a Kiégő Izzók diaporámás anyaga jól megfér egymás mellett a RioRokoko&Morc által kevert video anyaggal. A tér és vetített felület flexibilitását a végsőkig lehet nyújtani, határt csak az előadók kreativitása szabhat. A magyar „vetítős” kultúra művészei nem puszán vizuális előadók, hanem legtöbbször a partyk teljes kialakítását, a vizuális helyszín építését is ők végzik.



Csató Máté - Kitzinger Gábor
Budapest, 2006 "
( forrás: mome )

2008/01/18

Egy kis elmélet...3 ( pár kósza gondolat...)

...A másik irányzatot L'art pour l'art-nak nevezem. Mint a neve is mutatja, ennek már van köze a művészethez, sőt használ is művészeti alkotásokat, nem ritkán maga is azzá válik. A látvány, a szépség ( vagy éppen a csúnyaság ) a fontos. Esztétikai lényege a vizualitásban merül ki, nem célja gondolatok közlése, de mint minden jó műalkotás, a befogadóban mégis gondolatokat, érzéseket ébreszt.
Ebben az irányzatban nagy szerepet kaphat az irányított véletlen: gondosan összeválogatott képek és effektek random generátorral vezérelve. ( pl. abstract mixek, stb.) Ez - hogy jól működjön -, sok munkaóra és fejtörés eredménye. Előnye, hogy több szituációban is fel lehet használni - némi mérlegelés után -, és lehet egymással keverni a szetteket, ha van hozzá a vj-nek ízlése.
Ennek egyik példája a Flicker project, amiről már volt szó. A Flick fotómegosztóról veszi a képeket és ügyesen programozott effektjeivel, egyszerű hanghatásaival mindent új összefüggésbe helyez. Nem véletlen, hogy kiállító termek, fesztiválok installációjaként is használják.
Elmondhatjuk, hogy a l'art pour l'art alkotások nem csak klubbokban és koncerteken, hanem installációkban és performace-eken is megjelennek. Persze mindez csak akkor működik jól, ha alkalmazkodik az adott szituációhoz, alkalomhoz, hangulathoz...

2008/01/04

Egy kis elmélet...2

A Vjing főbb irányzatai.
( Ez nagyon nagyképűen hangzik, hiszen csajk a saját kútfejemből rángatom elő ezeket a meghatározásokat, de a blog indulásakor vitát is igértem, talán ez majd felkorbácsolja az indulatokat.)

Négy fő irányzatot külömböztetek meg, mindengyikről érdemes külön szólni.

Kezdem a legegyszerűbbel és amelyikre a legkevesebb szót érdemes fecsérelni, az általam csak "házibuli VJ"-nek nevezett stílustalansággal. Ez minden rendszer, összefüggés, gondolat és érzelem nélkül összedobált loop-ok, képek és generált anyagok halmaza. Legegyszerűbb változatai pl az iTunes vizualizációi, melyek jól feldobhatnak egy házibulit idő és munka ráfordítása nélkül, de...
( És látványosak lehetnek a magyar kereskedelmi adók háttereként...hehe.)
Sajnos vannak olyan klubbok, koncertek ahol a "vj" beindít valami hasonlót, vagy valami összetáolt szekvenciát és jól végezve dolgát elmegy sörözni. Ezzel nem magának, hanem a Vjing-nek és a közönségnek árt legtöbbet. ( Jut eszembe: a Szigeten is találkozhattunk hasonlóval.)
Mivel ezek összefüggés nélküli képhalmazok, ezért nagy szerepük van benne a véletlennek, ami átvezet a többi kategóriába, ahol egyik szervezőelem lehet az irányított véletlen.
De erről majd legközelebb...

2008/01/03

Figyelem!

kelsey remek megjegyzést írt az "Egy kis elmélet..."-hez, érdemes megnézni.

Apropó: tudja valaki hogyan jelenhetnének meg a megjegyzések a főoldalon?

2008/01/02

Egy kis elmélet...

A Vjing a huszadik század végén, huszonegyedik század elején felszínre kerűlt postcinematic ( film utáni? mozi utáni? ) műforma.
Egyes teoretikusok egyenesen neobarokknak nevezik. Hogy ezzel egyetérteni vagy vitatkozni tudjunk, teszek ide egy kis emlékeztetőt a barokkról:

"A barokk egyetemes igénnyel föllépõ európai mûvészettörténeti korszak, stílusirányzat. A barocco olasz kifejezésbõl származik. Ez a kifejezés a szillogista logika egyik mûveletére utal, jelentése: nyakatekert okoskodás. (Francia jelentése: bizarr, különleges.)
A barokk kor és stílus a reneszánszot, illetve a késõ-reneszánsz manierizmust váltotta fel; a 16. század utolsó harmadától a 18. sz. közepéig, második harmadának végéig terjed...
...szenvedélyes mozgású, izgatott taglejtésû, végletes érzelmeket hordozó alakokat ábrázol
tobzódik a színekben, formákban
allegorikusság
a különbözõ mûvészeti területek egymásba olvasztása
propagandisztikus"

Szerintetek? Megállja a helyét a párhuzam? ( Az én véleményem talán a munkáimból kiolvasható.)
Holnap - ha nem jön közbe valami fontosanbb hír -, a Vjing főbb irányzatairól fogok szólni, tehát: folyt.köv.

2007/12/13

Greenaway

Találtam egy riportot, melyben többek között ( Paul D Miller aka DJ Spooky, Eclectic Method, Coldcu ) Peter Greenaway - A rajzoló szerződése, Számokba fojtva, Prospero könyvei, Párnakönyv, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, A maconi gyermek, A Nyolc és fél nő, stb -, a világhírű fílmrendező is beszél és részleteket láthatunk VJ bemutatójából is. A performance és a felvétel Spanyolországban készűlt angol nyelven, spanyol felirattal.

2007/12/08

Video: VJ style news report by David Dunkley Gyimah

Vissza a VJ style témához: itt egy riport "vj style'-ban. ( A címre kattintva elérhetitek. )
De könyörgöm, valaki magyarázza meg, mi ebben a vj stílus?

2007/12/03

Quartz Composer

A tegnapi ingyen progikhoz .lov. írt egy remek megjegyzést, amit nem akarom, hogy észrevétlen maradjon, ezért kiteszem a főoldalra:
.lov. írta...
"A Quartz Composerhez annyit tennék hozzá hogy tulajdonképpen egy vizuális programozási nyelv, hasonlóan a MAX/MSP/Jitter kombóhoz. A benne létrehozott kompziciók használhatók és paraméterezhetőek VDMX és Isodora VJ progikban is, de QC-vel létrehozhatóak saját programok is, nem csak feltétlen a VJ kategóriában, sőt, készithetszt vele plugineket iMovie-hoz, FCS-hez, Motionhoz."
.lov. felajánlotta, hogy csinál pár tutoriált, hogy megismerjük a QC-t. Addig is érdemes ellátogatni a Quartonian oldalára: http://www.eskatonia.net/qcblog/

2007/12/01

vj style

Kezdem nem érteni a világot. Találtam egy videót: riport vj style-ban - végre egy nem timeline-on készűlt riport, gondoltam -, és megnézve RTL Klub szintű képi világot láttam. Akkor mi a fene az a vj style? ( Persze, azóta nincs meg a riport. )
Rákerestem a You Tube-on a szóra és az alábbiakra leltem. ( Olyan borzasztóak, hogy csak a linkeket rakom ide, a teljesség igénye nélkül. )
http://www.youtube.com/watch?v=Rj_TUs2uSSA
http://www.youtube.com/watch?v=vfNuZy3EwdA
http://www.youtube.com/watch?v=Ioam0IRcXKg
http://www.youtube.com/watch?v=SiycEwpcZ4A
Ha ez lenne a vj style, akkor mindenki vj, aki kamerát vesz a kezébe és el tudja küldeni egy videómegosztóra.
Szóval, mi az a vj style? ( Már Magyarországon is volt verseny a BBS régi filmjeinek ujramixelésére vj stílusban. )
Tehát, tegyük ezt rendbe: mit takar a vj style kifejezés?